Sajgó szív

Nem is tudom hogy fogok így írni ha patakokban folyik a könny a szememből mert alig látom a betűket ezen a klaviatúrán. Nem is érdekel ha összevissza írok mert úgy érzem megszakad a szívem. Haza jött látogatóba a fiam és szinte másodpercek alatt telt el ez két és fél hét amit együtt tölthettünk. Igaz elég zsúfolt volt mert mindent bele tettünk ami fontos volt és együtt tölthettünk. Az apukám szülinapja, bulival barátokkal és kis szerelmével. Karácsony ami szerencsére csöndes volt de mégis nagyon jó volt, jókat ettünk. A búcsúzás pillanata a legnehezebb mert nem mehettem ki a repülőtérre ki kísérni mert azt mondta könnyebb így neki is meg nekem is. Hát nem nekem így is nagyon rossz volt. Tudom hogy már felnőtt és nem a háborúba ment de mégis olyan nehezen engedem az útjára. Boldognak kellene lennem mert van mellette egy szép kislány és nagyon szeretik egymás és ők boldogok. Sajnos tudomásul kell vennem hogy felnőtt és már nem kisgyerek, Ő is önálló életet él . Építi a saját kis életét. Én is ezt tettem annak idején.

A szívem sajog de az eszem azt mondja ÖRÜLJ hogy ő boldog és nem kicsi már!!!

TUDOM!!!

IMÁDOM!!

Party

Dec. 19. Szombat van. Egésznap a konyhában sertepertem és készültem az estére. Főzés sütés 1000-el.

Vártam a vendégeimet és az ünnepeltett akik késtek mert az időjárás megint ellenünk szólt. Délután elkezdett szakadni a hó és az autóval közlekedő barátok csak lépésbe tudtak haladni. A hegyre fel sem tudtak jönni kocsival mert nagyon csúszott, így gyalogosan kezdték megmászni a hegy felét. Mire felértek hóemberként léptek be a lakásba ami a lufitól a szerpentinig fel volt diszitve. Mire a hólé leolvadt róluk megérkezett az apukám is (ünnepelt) nem sejtve semmit, nagy meglepetés volt számára hogy ennyien őt akarják ünnepelni. Sírás, nevetés minden volt. Elkezdődött az eszem-iszom, dinom-dánom és mindenki nagyon jól érezte magát. Márciusba kontra!!!

Magatartás, méltóság, viselkedés......hol van?

Itt a karácsony a nyakunkon és mindenki aki teheti lázasan készülődik. Ki rohangál a városban egyik üzletből ki a másikba be.Vannak emberek akik végre egyszer eljutnak fodrászhoz hogy rendbe tegyék erre a "szeretett" ünnepre a frizurájukat.

Így telnek napjaink hogy a vendégek elégedetten induljanak az ünnepekre. Van a kedvenc kollégánk aki kedd, szerda és Csütörtököt nem kihagyva hulla részegen dülöngél az üzletbe. Látványnak is szörnyű volt mert mi már ettől rosszul voltunk.

Kedd: Megjött a szállítmány amit le kellett ellenőrizni és néhány pohárral meg is kellett inni.Az öltöző estére olyan volt mint az útszéli köpködős kocsma. A vendégek persze szinte egymás kezébe adogatták a poharat és némelyikük a karácsonyra való tekintettel megspékelte ki tudja milyen pálinka párlattal. Emberünk estére olyan szintre beállt hogy mereven bámult maga elé és szerintem azt sem tudta hogy hol van.

Szerda: Ma sem volt jobb a helyzet mert emberünk már részegen támolygott be és így valahogy végezte a nem megszokott munka morálját. Mi csak néztünk és csak egymás között beszélgettünk hogy nekünk MIÉRT kell ezt eltűrnünk!!!! Nem tudjuk és szerintem nem is fogjuk megtudni soha.

Csütörtök: Baromi hideg van és senki sem szívesen merészkedne az utcára de a munka az munka. Drága kollégánk ma olyan szinten részegen jött be hogy az is csoda volt hogy be talált az üzletbe. Első vendége mit sem sejtve le ül a székébe. Régi törzs vendég volt az úr és szegény olyan kiszolgálásba volt része hogy kérdéses a következő látogatása nálunk. Ez mind semmi még a vendég úr lett szidalmazva és megkérve hogy ha van egy mód rá soha többé ne tegye be a lábát az üzletbe. Szegény ember azt sem tudta hogy mind ez miért van arról nem is beszélve hogy a hajvágása olyan lett hogy az útszéli Juli néni különbül vágta volna le. A vendég keserű szájjal elment. Szerencsére nem volt tömeg nyomor az üzletbe és túl sok vendég nem részesült ebben a ki szolgálásban. Egy gyanútlan vendég bejön le ül a székbe és mi már csak azt látjuk hogy a vendég menekülne a székből mert a kolléga majd rá esik. Így végül a kolléga nőnkhöz át ült a vendég hogy helyre hozza az elrontott frizurát. Persze mi felhívtuk a feleségét és főnökünket. A feleség úgy tett mintha ez még soha nem történt volna meg a férjével hogy részeg. Mi női dolgozok fel öltöztettük a kedvencünket, és kisebb testi kényszert alkalmazva útjára indítottuk. Alig telt el öt perc megjelent a lánya hogy" hol az apám című belépővel" haza vigye.

Mi egyhangúan mondtuk hogy elment haza de talán itt az utcán vagy az aluljáróban még utol éri. Így is volt mert ő a hóban hütőtte magát vízszintesen. Megtalálva "az elesettet" haza vitte.

Péntek: Ma már nem jött dolgozni mert valószínű a három napra sikeredett mámorát heverte ki otthon.

Nem tudom hova tegyem...

Sajnos olyan emberekben csalódom mostanság akikben nem is hittem volna, hogy csalódom valaha. Apró dolgokat fújnak fel, és a nagyobb dolgok felett elsiklanak. Igazából rá kell jönnöm hogy nem lehet senkiben sem megbízni mert más tollával akarnak ékeskedni de nem jönnek rá hogy baromi kevesek hozzá. Persze én csak szánalmasnak tekintem ezeket az embereket, és igazából már nem tudnak bizonyítani semmit sem. Nem is érdekelnek már ezek a dolgok mert levontam a konzekvenciát.

Valójában nem is rontották el a kedvemet mert keresztül lépek ezeken a helyzeteken mert most fontosabb el foglaltságom van. Szervezem DRÁGA édesapám fantasztikusnak ígérkező születésnapi (meglepetés) pariját. És a gyerekem haza érkezése jobban izgat mint bármilyen ember (emberek) irigysége és rossz indulata.

Baromi BOLDOG vagyok és lázasan készülődök mindenre, itt a karácsony, itthon lesz a gyerekem, az apukám szülinapja, a jó és az őszinte barátok.

??????

Kényszer pihenőmet töltve rengeteg elesett emberrel találkoztam. Sajnos az élet nem kímél se fiatalt, se idős embereket. Megismertem egy fiatal 22 éves fiút akit az élet teljesen tönkre tett. Szerencsétlennek közel egy év alatt meghaltak a szülei. Önkormányzati lakásba laktak és mint köztudott ezek nem örökölhetők. Így az önkormányzat ki lakoltatta a fiút és így hajléktalanná vált. Nem volt elég baja és fájdalma egyik napról a másikra nem maradt neki se családja, se otthona.Teljesen összeomlott. Ki nem omlott volna össze ilyen trauma után. Olyan volt mint egy szárnyát tört kis madár. Teljesen magába fordult és magányosan üldögélt. A szívem megszakadt érte . Óvatosan szóba elegyedtem vele. Nagyon nehezen nyílt meg de azért láttam jól esik neki hogy valaki szól hozzá. Láttam rajta hogy nagyon bizalmatlan mindenkivel. Mint kiderült sok mindent eladott azért hogy enni tudjon. Persze bánatában mindent csinált ami felejteti a szomorúságát és a fájdalmát. Nem volt rokona sem akihez oda tudott volna költözni és így maradt az utca, és végül a rehabilitációs intézet. Szörnyű!!!

Nehéz szív

Ma azokra az emberekre gondoltam, és emlékeztem meg akik a legközelebb álltak hozzám és már nem lehetnek velem. Az egyik az édesanyám aki nagyon korán itt hagyott engem, mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Én szinte gyerek fejjel vesztettem el és a mai napig sem tudom felfogni hogy ő már nincs velem. Azt mondják hogy minden seb begyógyul de minden évben ez a seb felszakad és nagyon nehéz el hinni hogy már nincs akinek azt mondhatnám: ANYUKÁM.

A másik ember aki sok mindent megtett értem hogy én boldog legyek. Szegény sokat harcolt a gyógyithatatlan kórral és én is végig küzdöttem vele a harcot.

Sajnos eredménytelenül és elvesztettem őt is. Ő nem az ő betegségével volt elfoglalva, hanem az foglalkoztatta hogy velem mi lesz ha ő már nem lesz.

Őt is elragadta a halál, én itt maradtam nélkülük. Igaz az élet megy tovább és élni kell ezekkel a fájdalmas dolgokkal.Tudom hogy mindenkinek van valakije akit elvesztett. így mindenkinek a fájdalmát valamilyen szinten át érzem. Nagyon nehéz szívvel mentem ki hozzájuk a temetőbe. Ilyenkor sokkal fájdalmasabban gondolok rájuk és nagyon hiányoznak.

De tudom hogy vigyáznak rám odaföntről!

Nyugodjanak Békében!

Mindig velem vannak gondolatban!

Csend.

Fantasztikus napon vagyok túl. Ma a meló csodálatos és harmonikusan telt el. Észre se vettük hogy a kedvenc kollégánk is bent dolgozik velünk együtt. Még fel is tűnt hogy nagyon csöndbe van. Tudnánk értékelni ha ez mindig így maradna, de tudjuk hogy ez csak átmeneti állapot. Sajnos.

Igaz volt egy vendége aki egy táskányi alkoholt hozott neki de nem mert inni vagy már annyira telítve van a teste hogy nem fér már több belé.

Igazából nem tudni hogy mi a valódi oka ennek a nagy hallgatásnak és a beszélgetés kerülésének. Nem mintha hiányozna csak furcsa.

Mi csajok nagyon élveztük a napot és jókat nevettük beszélgettünk a szabad perceink alatt.

Ezt akarjuk mindig és nem lenne feszültség hogy mikor hallunk ocsmányabbnál ocsmányabb viccet, beszólást, és talán nem is sorolom a memoárt tovább.

Talán egyszer ez így marad!

A mai nap sem jobb

A mai nap is ugyan úgy kezdődik mint minden délelöttös nap. A hét végi történet folytatása ,hogy várjuk a fejleményeket a kolléga érkezésével.

Megérkezik!

Köszön és már kezd is dolgozni. Viszont mi azt vesszük észre, hogy igen csak kerüli a szem kontaktus és a beszélgetést.Már majdnem vége a műszaknak mikor észre vesszük hogy a "drágának" feje igen csak be van lilulva és sebes neki a homloka.Természetesen mi mintha baromira érdekelne hogy mit is csinált vele.Megkérdeztük és ő csak annyit mondott hogy semmit.PERSZE!!!

Valószínű olyan részeg volt hogy túl keskeny volt a járda és elesett.
Megérdemled!

Gondoltuk magunkba.

A hab a tortán hogy ma mindenkitől megkapta a beolvasást mert rendszeresen be hordja a férfi vendégeit a kozmetikába ahova nem igazán kellene férfiaknak lenni . Miután a kozmetikus beruházott nem neki kell dicsekedni más tollával.

Baromi gyorsan lezavarta a műszakját és a váltó társak megérkezése előtt elhúzta a belét haza!

Törnénet vége!!!!

Nem változik semmi!!!!

Végre a hét utolsó napja van és mindenki készül a hétvégére. Nehezére esik mindenkinek a munka csak a kedvenc kollégánk van fel pörgetve. Vajon miért? Hát megsúgom. Az alkohol kicsit már megtette a hatását és ő vígan illuminált állapotban neki kezd a munkának.Ezzel nem is lenne baj, de egész álló nap be sem állt a szája és mindenkinek zsongott a feje mintha egy méhekkel teli dobozba lenne.

Egymás között beszélgetünk hogy vajon az üzlet tulajdonos mit szólna ha látná az ő kedves dolgozóját így. SEMMIT! Erre élő példa volt, hogy a tulaj titkár nője jött a pénz összeszedni és mi mi mondtuk, hogy nézzen a "drága" kollégára. Megtette és nyugtázta , hogy be van rúgva és részéről ennyi.

Végül is így kell ezt csinálni.Végre eljött az este és mindenki agyilag teljesen kiborulva készülődik haza felé. Én maradtam utoljára vele és elkezdte a szokásos szövegét és azt hittem, hogy még hétfő reggel is ott fog a zagyvaságaival fárasztani.

Hurrá! Sikerült megszabadulni tőle és rohantam hazafelé.

Hogy kerek legyen a történet a "drága" ügyeskedett egy kicsit még az éjszakában.

Hétfő reggel mikor be mentem akkor a kolléga nőm érkezése után derültek ki a péntek esti történet vége.

Hát mit mondjak ? FELHÁBORÍTÓ és BICSKA NYITOGATÓ!!!

A kolléga nőmnek még péntek este vissza kellet jönnie mert egy vendége SOS-be kérte a munkáját.

Közben a takarító is megérkezett és a kolléga nő mondta hogy nyugodtan kezdje el a takarítást majd ő az saját széke alatt rendbe teszi a munka területet.

A takarító azt mondta hogy majd szombaton vissza jön és megcsinálja akkor az egész üzletet. Vasárnap délben hívták a kolléga nőtt és a takarító volt, hogy bent felejtette az üzlet kulcsát a zárban kívülről.

Igen ám de nem az övé volt a kulcs hanem a kedvenc kollégánk valamikor vissza botorkál az üzletbe hulla részegen és annyi ereje sem volt hogy kifele menetben ki vegye a zárból az üzlet kulcsát. Ebben csak az a borzasztó hogy mások álltal értéktelen vagy kevésbé drága dolgok vannak bent az üzletbe, de nekünk az életünk munkájához nélkülözhetetlen.

Természetesen hétfőn nem jött dolgozni mert neki ( a kijózanodáshoz idő kell) dolga van!!!!

Hétvége.....

Tegnap fantasztikus nap elé néztem. Egész nap készültem az esti kerti partira mert jó néhány embert, barátot, jó ismerőst, és család tagot vártam. Italok hűtése, finomságok sütése, és a csirke hús pácolásával foglalatoskodtam.Délutánra megérkezett az első csoport játszó ruhába és homokozó vödörrel a kezükben. Mivel a belépés csak homokozó játékkal lehetett. Természetesen nevetés közben át nyújtotta mindenki a játékokat és sorban érkeztek a vendégek.Irány a kert és csapjunk a lecsóba című fejezett elkezdődött. A húsok grillen való sütögetése és nevetéssel gazdagított beszélgetések. Mindenki jóízűen evett és az alkohol elindult mindenkinek a torkán. Igaz az időjárás megtréfált minket mert azt hittük, hogy elmos minket az eső ami a távolban már láttunk. Szerencsénkre minket mintha tudta volna ki került. A hangulat kezdett a tetőfokára kerülni és a tánc közben is folyt az alkohol. Sajnos néhány meghívott egyéb elfoglaltság miatt nem tudott eljönni de így is nagyon sokan voltunk és az öregek meséit hallgatva kuncogtunk.

Az esti sötétség leszállta után fent a házba folytatodott a bulizás. Óriási tánc őrület volt és amerre csak mentem fesztelenül szórakozó emberkébe botlottam és mindenki fantasztikusan érezte magát. Nem győztem a poharakat megtölteni, hogy senki sem maradjon ital nélkül. A buli hajnali háromnegyed kettőig tartott és kissé mámorosan haza indult a társaság. Természetesen miután mindenki elment én neki álltam a romok eltakarításának. Mire ágyba kerültem volt három óra. Kellemes élményekkel álomba is zuhantam és nyugodt szívvel alukáltam mert mindenki nagyon jól érezte magát.

Megfogjuk ismételni az biztos!!!!!!

Velem mindig...............

A vasárnap reggeli orvosi ügyelet után azt hittem, hogy javulni fog az állapotom az allergiás hólyagok ügyében. Hát NEM!

A tegnapi napom elég tűrhetően telt el a viszketést leszámítva mondhatom azt, hogy a rühes kutya nem vakarózik annyit mint én. Tudtam hogy ez ezzel jár és türtőztetnem kell magamat mert véresre tudtam volna vakarni magam annyira viszkettem.

Egész éjszakám nem állt másból csak vakarózásból iszonyatos érzés mert párosult a testem égésével. Ma reggel (ébredés) hajnalba nem bírtam elviselni ezt a harcot és rohantam az orvoshoz mert már mindenem tiszta vörös és hólyagos volt.

Az orvos megnézet és értetlenül állt felettem mert az ügyeletes orvosi papírt olvasva azt mondta, hogy már szűnnie kellene a foltoknak és a viszketésnek. Nem így történt.

Nem tudja elképzelni, hogy mi váltotta ki ezt az allergiát. Nem így történt.

Felírt kettő injekciót amit ki kellett váltanom és vissza menni, hogy beadják a seggembe.

Gondoltam magamba de jó megint tű párnának néznek.

Persze a patikában annyian voltak mintha ingyen osztogatnának mindent. Szörnyű nincs elég baja az embernek és még az ember társait is alig bírja elviselni ilyenkor az ember, még sort is kell állni ami nem megy valami tempósan.

Ilyenkor gondolkozom el hogy ennyi ember nem lehet beteg vagy csak passzióból szednek vagon számra gyógyszereket.

Mind egy ők tudják.

Végre meg van az injekció és a gyógyszerem és rohanok vissza a rendelőbe, hogy belém döfjék a lórugásnak megfelelő dózist.

Túl vagyok rajta!!!!!

Nem mehetek sehova sem , se a kertbe, se a napra.

Teljes szoba fogság!

Velem mindig történik valami.

Tegnap reggel végre sokáig bírtam aludni. Hála istennek nem az órára kellett ébredni. Amint ki bújok az ágyból érzem, hogy valami nem stimmel velem mert furcsa a köz érzetem és ég a testem. Lemegyek a fürdőbe és a reggeli szertartással szem ügyre veszem magam. Teljesen megrémültem mert a hasam kiütéses volt. Hamar elhessegettem az allergia fogalmát az agyamból és elkezdtem a napi teendőimet csinálni. Igen ám de délutánra elkezdett viszketni mindenem. Gondoltam biztos a sok sóban való nyúlkálás (csalamádét raktam el a kolléganőm receptje alapján és a zöldségeket bekellet sózni) miatt.

Ezzel a tudattal korán lefeküdtem mert igazán nem érdekelt a foci a TV-be.

Kicsit fáradt is voltam és jól eset a korán ágyba bújás. Hamar el is aludtam de éjjel nagyon sokszor arra ébredtem fel, hogy vakarózom mint egy rühes kutya. Így az éjszakám nem volt valami nyugodt és reggel nem is tudtam sokáig pihenni mert nem hagyott a viszketés. Reggel korán felkeltem és mentem a fürdőszobába és amit láttam az teljesen elborzasztott. Az egész testem vörös foltokkal volt tele és baromira viszketett. Teljes pánik uralkodott el rajtam és telefonáltam az ügyeletre hogy jöjjön ki az orvos. Persze közölték, hogy jobb lenne ha én mennék be az orvosiba. Le is mentem és addigra már olyan ideges voltam, hogy kezem lábam remegett. Megvizsgál az orvos és közli, hogy gyógyszer allergiám van amit szedek folyamatosan gyógyszerttől.

HURRÁ!!!!!

Gondoltam magamba.

A doki közli, hogy már tegnap kellett volna lejönni mert mostanra teljesen elhatalmasodott az egész testemen.

- Vénás injekciót kell adni mondja a doki!

- Jaj ne!!!!!

- De igen!

- Nem hiszem el!!

Na nem is kellett több már mint a kocsonya remegtem. Nem a félelemtől hanem az idegtől.

Velem mindig történik valami!

Lelkileg felkészültem az injekcióra, mire a doki mondja hol a vénám?

Mondom neki szerintem ő is itt van csak szeret bújócskázni.

Persze nevetés tört ki a rendelőbe és oldódott az én feszültségem is. PERSZE!!!

Túl voltam rajta és jöttem haza pihenni.

Ebből csak az a tanulság, hogy nem szabad megöregedni mert minden nyavalya ránk törhet!

De ez most csak gyógyszertől volt és mégis letaglózott.

Ez van!

Találkozás

Szokásos nehéz szatyrokkal vonszolom magam a buszmegállóba mikor meglátom kamaszkorom bulizós barát nőmet. Látom hogy ő is néz de nem biztos hogy engem lát. Mikor közelebb érünk egymáshoz akkor esik le neki hogy valóban én vagyok akire gondolt. Alig húsz éve nem láttuk egymás és nagyon örültünk a találkozásnak és egymás nyakába ugrottunk. Elkezdtünk beszélgetni és mind a ketten a gyerekeinkről hogy milyen hamar megnőttek és már mind a kettőnknek ki repültek a családi fészekből. Befelé sírva mondjuk hogy nagyon nehéz elviselni a hiányukat de ez az élet rendje és tudomásul kell venni hogy elszakadt a köldök zsinór mert felnőttek a gyerekek. Nekik is megkell tanulni az önálló életet.

Sajnos minden szülő keresztül megy hogy a gyermeke kirepül.

A mi könnyeinket talán az szárítja fel hogy boldognak látjuk a gyerekünket.

A mi szüleink is ugyan ezt érezték mikor mi repültünk ki a családi fészekből csak mi akkor jobban a mi helyzetünkkel voltunk elfoglalva.

Sietős nyugdijasok!!!

Ma korán reggel kellett kelnem mert ma mentem orvoshoz. Majdnem vissza fordultam mikor beléptem a rendelő várójába, mert azt hittem eltévedtem és a nyugdíjas cluba mentem. Igazából az döbbentett le ,hogy fél nyolckor tele volt az épület jó ízűen beszélgető idős emberekkel. Megfordult a fejembe, hogy ők már tegnap este tábort vertek a rendelőbe.Nem volt mit tennem leültem közéjük (fiatalodni) és vártam, hogy szólítsanak mert idő pontra mentem.

Természetesen amint megjött az orvos az összes nyugdíjas erőre kapott és rohamot intézett az orvosi szoba ajtaja elé. Az orvos mikor kijött , hogy hívja az első idő pontos betegét megrémült a sok gyógyszert felírató öregek láttán.Közölte velük, hogy előbb a táp pénzes betegeket szólítja be név szerint. Természetesen néhányan mintha otthon hagyták volna a fülüket, kopácsoltak az ajtón, hogy ő csak gyógyszert szeretne. Én nem bírtam szó nélkül hagyni a dolgokat és megkérdeztem.

Én: "Hova tetszik ennyire sietni? Sírnak otthon a gyerekek vagy rengeteg dolga van és nincs ideje a nyugdíj alatt várakozni?"

Döbbenet az arcokon és egyből mindegyik nagyon beteg lett.

Én: Hogy, hogy beteg, hisz az előbb úgy szaladt, hogy a sprintelő futó nem érte volna utol.

Öreg néne igen erősen elszégyellte magát és csendesen elbattyogott a legközelebbi székhez és leült.

Röpke más félórai várakozás után sorra kerültem és alig töltöttem bent 30 másodpercet. Laza sétával haza gyalogoltam a hegyre és vizháztartásom 3/4 részét ki izzadva haza értem.

Rá néztem az órára és láttam, hogy igen csak dél van nem sokára és indulhatok át az Sz.T.K.-ba szintén orvoshoz.

Baromi nagy lelkesedéssel mentem mert mára már a hátam közepére kívántam az orvosi rendelőket. Mind1.

Recepción bejelentkeztem és közlik, hogy öten vannak előttem. Örültem neki mert 15.15-re volt az idő pontom és én már 14.30.-kor ott voltam.

Már 15.30. van és semmi mozgás se ki, se be.

Gondoltam magamba ezt sem úszom meg, várni, várni, izzadni, levegő utáni lég szomj, összes ablak zárva. Gratulálok!!! Fulladj meg és izzadj úgy is csak várnod kell.

Kezdek egyre türelmetlenebb lenni és nem történik semmi.Hurrá!!

Ki jött a beteg! Kettő be. Gondoltam gyorsan megy. Persze!!!

Még egy óra várakozás. Teljesen kitikkadtam és izzadtam mintha szaunába lettem volna. Welness este!!! Ez kell!!!

Nyílik az ajtó és HURRÁ szólítanak.

Megszólaltam VIZET KÉREK!!!!

Orvos érdekesen nézet rám és én csak annyit mondtam hogy rosszul vagyok.

Megkaptam a húgy meleg pohár vizet és helló. Érdekes én itt sem voltam bent több mint 20 percet és jöttem már kifelé.

Nem értettem, hogy a többi beteget megműtötte vagy mi történik oda bent.

Tracsparty, locsi fecsi??????

Ez az egészségügy Magyar ország!!!

GRATULÁLOK!!!

Tiszta horror

Vasárnap délelőtt van, és készülök életem első cékla eltevését megvalósítani.

Alapos utána olvasással neki kezdek a művelethez. Mi után a csuklom leszakadt a céklák megmosása közben, fel raktam főni.

Kemény két órát főtt a cékla és kezdődhet a pucolás. Hát mit mondjak a legkeményebb horror filmben nincs annyi vér mint ahogy én néztem ki a pucolás után. Könnyékig piros voltam mint aki most jött a mészárszékről.

Mondtam is tiszta horror ahogy kinézek.

Persze a család csak nevetett az ügyködésemen és mindenkinek be indult a fantáziája.

Én kuncogva befejeztem a nagy műalkotásomat és elégedetten néztem a gyönyörű művemet.

Igazából akkor leszek teljesen elbűvölve, mikor télen ki nyitom az üveget, és megkóstolhatom a horrorisztikusan eltett céklámat.

Családi buli.......

Augusztus 20.-a van hajnali öt óra. Kissé fáradtan és álmosan, de tele izgalommal indulunk vidékre rokon látogatásra. Apám is izgatottan ül be az autóba mert rég nem látta a Bátyát.

Előttünk volt 230km amit én nagyon szeretek mert gyönyörű tájon megyünk keresztül.

A város (Bp) szinte teljesen lezárva és így az új Megyeri hídon megyünk át, hogy elkerüljük a bolyongást a városba. Fantasztikus időt futottunk 35 perc alatt ki értünk az M7-re. Aludt egész Budapest. Itt ott lézenget néhány részeg aki talán nem talált haza ittas mámorában. A buszokon is néhány utas szunyokált.

Két szeri megállás után végre le értünk a rokonokhoz akik teljesen megvoltak lepődve hogy milyen korán oda értünk.

A szokásos üdvözlések után ki mentünk a boros pincéhez bog rácsozni és vártuk a család többi részét.

Persze addig folyt a pálinka a bor és jó ízű beszélgetés. Szemeim ki folytak mire megpucoltam 1kg hagymát és fel aprítottam. Az én apukám kezdet igen erősen kapatos lenni de nagyon jól érezte magát. Én is jókat beszélgettem rég nem látott unoka testvéreimmel és sogornőmmel. Persze kedvenc unoka húgaim mind a nyakamba lógtak és le nem szálltak rólam egy percre sem.

Észre se vettük és a fél hegy ott ült mi nálunk és jókat nevetgélve beszélgetünk. Elő jöttek a régi ismerősök, a régi történetek, katona idők.

Fantasztikus volt hallgatni az öregeket és jókat mulatni az ő történeteiken.

Kész lett a Bogácsba főtt marha pörkölt és kezdődhetett a terülj terülj asztalkám című fejezet.

Mindenki hozott a maga pincéjéből bor kostólot és pálinkát. Innen kezdődött a ereszd el a hajam müsorszám.

A nagy beszélgetésbe úgy elrepült az idő , hogy azt vettük észre hogy este fél hét van. El kell indulnunk mert biztos be dugul az M7.

Szerencsénk volt mert nem volt vészes az út haza felé mert mindenki aki az úton volt valószínű, hogy a tűzijátékra igyekezett és fennakadás nélkül tudtunk haladni. Pontban 9-re értünk Pestre és félig láttuk a tűzijátékot, de nem álltunk meg mert igen elfáradtunk az egész napos bulizástól.

Nagyon jól éreztük magunkat és fájó szívvel hagytuk ott a rokonságot.

Természetesen nem engedtek el üres kézzel és felpakolva értünk haza. Tíz órakor nem igazán kellet ringatni, hogy elaludjak.

Végig gondolva az egész napot álomba zuhantam.

Bunkóság tető foka

Reggel 6.30 van és én már az üzletbe vagyok és fázom, pedig augusztus van.

Mint minden reggel kezdem a szokásos szertartásomat. Kávé, cigi.Kéne mosni a törölközőket de nincs mosópor.Ki megyek a sarki koszos közértbe és megveszek mindent ami kell.Látom hogy a kollégám nem teljesen tiszta de ez már lassan mindennapossá válik. 7.30megérkezik a kolléga nőm és mindenki elkezd dolgozni. Azt vesszük észre hogy kedvenc kollégánk már nem szomjas mert túl sokat beszél ilyenkor és mástémája nincs csak a szex és annak minden válfaja viccekformájában.Éppen dolgozik egy vendégen akit hamarosan be is fejez és a vendég kérdezi, hogy mit hozzon a közértből neki. Mire a kolléga nőm mondja hogy semmit.Erre a kolléga vér szemet kap és rá szól a leányra. Persze nem úgy ahogy egy úri emberhez méltó. Ebből olyan szó párbaj alakult ki hogy a kolléga nőm szülei is említésre kerültek mind ezt a vendégek füle hallatára. Felhúzott szemöldökkel hallgattam végig ezt a szó csatát és rá kellett jönnöm hogy vannak még BUNKÓ emberek akikkel együtt kell dolgozni. Ebben csak az a szomorú, hogy a vendég szólt rá a kollégára , hogy fejezze be a veszekedést mert nem kíváncsi senki sem erre.

Csönd is lett mert mindenki dolgozott tovább de a kolléga minden egyes mozdulatánál tett egy megjegyzést.Volt cigány csürhétől kezdve minden de még fenyegetőzés is.

Kérdezem én mind annyian egyforma dolgozok vagyunk akkor egyesek mit képzelnek magukról, hogy ilyen hangon és modortalanul ki oszt női dolgozó társát. Nem ő az üzlet tulajdonos és nem is ő körülötte forog a világ.

Mindenkibe van hiba de ezt meglehet beszélni normális körülmények között is.

Itt az a baj hogy mi női dolgozók hallgatjuk nap mint nap az ocsmányabbnál ocsmányabb vicceket, és nézzük végig ahogy részegen dolgozik köztünk.