Találkozás

Szokásos nehéz szatyrokkal vonszolom magam a buszmegállóba mikor meglátom kamaszkorom bulizós barát nőmet. Látom hogy ő is néz de nem biztos hogy engem lát. Mikor közelebb érünk egymáshoz akkor esik le neki hogy valóban én vagyok akire gondolt. Alig húsz éve nem láttuk egymás és nagyon örültünk a találkozásnak és egymás nyakába ugrottunk. Elkezdtünk beszélgetni és mind a ketten a gyerekeinkről hogy milyen hamar megnőttek és már mind a kettőnknek ki repültek a családi fészekből. Befelé sírva mondjuk hogy nagyon nehéz elviselni a hiányukat de ez az élet rendje és tudomásul kell venni hogy elszakadt a köldök zsinór mert felnőttek a gyerekek. Nekik is megkell tanulni az önálló életet.

Sajnos minden szülő keresztül megy hogy a gyermeke kirepül.

A mi könnyeinket talán az szárítja fel hogy boldognak látjuk a gyerekünket.

A mi szüleink is ugyan ezt érezték mikor mi repültünk ki a családi fészekből csak mi akkor jobban a mi helyzetünkkel voltunk elfoglalva.

Sietős nyugdijasok!!!

Ma korán reggel kellett kelnem mert ma mentem orvoshoz. Majdnem vissza fordultam mikor beléptem a rendelő várójába, mert azt hittem eltévedtem és a nyugdíjas cluba mentem. Igazából az döbbentett le ,hogy fél nyolckor tele volt az épület jó ízűen beszélgető idős emberekkel. Megfordult a fejembe, hogy ők már tegnap este tábort vertek a rendelőbe.Nem volt mit tennem leültem közéjük (fiatalodni) és vártam, hogy szólítsanak mert idő pontra mentem.

Természetesen amint megjött az orvos az összes nyugdíjas erőre kapott és rohamot intézett az orvosi szoba ajtaja elé. Az orvos mikor kijött , hogy hívja az első idő pontos betegét megrémült a sok gyógyszert felírató öregek láttán.Közölte velük, hogy előbb a táp pénzes betegeket szólítja be név szerint. Természetesen néhányan mintha otthon hagyták volna a fülüket, kopácsoltak az ajtón, hogy ő csak gyógyszert szeretne. Én nem bírtam szó nélkül hagyni a dolgokat és megkérdeztem.

Én: "Hova tetszik ennyire sietni? Sírnak otthon a gyerekek vagy rengeteg dolga van és nincs ideje a nyugdíj alatt várakozni?"

Döbbenet az arcokon és egyből mindegyik nagyon beteg lett.

Én: Hogy, hogy beteg, hisz az előbb úgy szaladt, hogy a sprintelő futó nem érte volna utol.

Öreg néne igen erősen elszégyellte magát és csendesen elbattyogott a legközelebbi székhez és leült.

Röpke más félórai várakozás után sorra kerültem és alig töltöttem bent 30 másodpercet. Laza sétával haza gyalogoltam a hegyre és vizháztartásom 3/4 részét ki izzadva haza értem.

Rá néztem az órára és láttam, hogy igen csak dél van nem sokára és indulhatok át az Sz.T.K.-ba szintén orvoshoz.

Baromi nagy lelkesedéssel mentem mert mára már a hátam közepére kívántam az orvosi rendelőket. Mind1.

Recepción bejelentkeztem és közlik, hogy öten vannak előttem. Örültem neki mert 15.15-re volt az idő pontom és én már 14.30.-kor ott voltam.

Már 15.30. van és semmi mozgás se ki, se be.

Gondoltam magamba ezt sem úszom meg, várni, várni, izzadni, levegő utáni lég szomj, összes ablak zárva. Gratulálok!!! Fulladj meg és izzadj úgy is csak várnod kell.

Kezdek egyre türelmetlenebb lenni és nem történik semmi.Hurrá!!

Ki jött a beteg! Kettő be. Gondoltam gyorsan megy. Persze!!!

Még egy óra várakozás. Teljesen kitikkadtam és izzadtam mintha szaunába lettem volna. Welness este!!! Ez kell!!!

Nyílik az ajtó és HURRÁ szólítanak.

Megszólaltam VIZET KÉREK!!!!

Orvos érdekesen nézet rám és én csak annyit mondtam hogy rosszul vagyok.

Megkaptam a húgy meleg pohár vizet és helló. Érdekes én itt sem voltam bent több mint 20 percet és jöttem már kifelé.

Nem értettem, hogy a többi beteget megműtötte vagy mi történik oda bent.

Tracsparty, locsi fecsi??????

Ez az egészségügy Magyar ország!!!

GRATULÁLOK!!!

Tiszta horror

Vasárnap délelőtt van, és készülök életem első cékla eltevését megvalósítani.

Alapos utána olvasással neki kezdek a művelethez. Mi után a csuklom leszakadt a céklák megmosása közben, fel raktam főni.

Kemény két órát főtt a cékla és kezdődhet a pucolás. Hát mit mondjak a legkeményebb horror filmben nincs annyi vér mint ahogy én néztem ki a pucolás után. Könnyékig piros voltam mint aki most jött a mészárszékről.

Mondtam is tiszta horror ahogy kinézek.

Persze a család csak nevetett az ügyködésemen és mindenkinek be indult a fantáziája.

Én kuncogva befejeztem a nagy műalkotásomat és elégedetten néztem a gyönyörű művemet.

Igazából akkor leszek teljesen elbűvölve, mikor télen ki nyitom az üveget, és megkóstolhatom a horrorisztikusan eltett céklámat.

Családi buli.......

Augusztus 20.-a van hajnali öt óra. Kissé fáradtan és álmosan, de tele izgalommal indulunk vidékre rokon látogatásra. Apám is izgatottan ül be az autóba mert rég nem látta a Bátyát.

Előttünk volt 230km amit én nagyon szeretek mert gyönyörű tájon megyünk keresztül.

A város (Bp) szinte teljesen lezárva és így az új Megyeri hídon megyünk át, hogy elkerüljük a bolyongást a városba. Fantasztikus időt futottunk 35 perc alatt ki értünk az M7-re. Aludt egész Budapest. Itt ott lézenget néhány részeg aki talán nem talált haza ittas mámorában. A buszokon is néhány utas szunyokált.

Két szeri megállás után végre le értünk a rokonokhoz akik teljesen megvoltak lepődve hogy milyen korán oda értünk.

A szokásos üdvözlések után ki mentünk a boros pincéhez bog rácsozni és vártuk a család többi részét.

Persze addig folyt a pálinka a bor és jó ízű beszélgetés. Szemeim ki folytak mire megpucoltam 1kg hagymát és fel aprítottam. Az én apukám kezdet igen erősen kapatos lenni de nagyon jól érezte magát. Én is jókat beszélgettem rég nem látott unoka testvéreimmel és sogornőmmel. Persze kedvenc unoka húgaim mind a nyakamba lógtak és le nem szálltak rólam egy percre sem.

Észre se vettük és a fél hegy ott ült mi nálunk és jókat nevetgélve beszélgetünk. Elő jöttek a régi ismerősök, a régi történetek, katona idők.

Fantasztikus volt hallgatni az öregeket és jókat mulatni az ő történeteiken.

Kész lett a Bogácsba főtt marha pörkölt és kezdődhetett a terülj terülj asztalkám című fejezet.

Mindenki hozott a maga pincéjéből bor kostólot és pálinkát. Innen kezdődött a ereszd el a hajam müsorszám.

A nagy beszélgetésbe úgy elrepült az idő , hogy azt vettük észre hogy este fél hét van. El kell indulnunk mert biztos be dugul az M7.

Szerencsénk volt mert nem volt vészes az út haza felé mert mindenki aki az úton volt valószínű, hogy a tűzijátékra igyekezett és fennakadás nélkül tudtunk haladni. Pontban 9-re értünk Pestre és félig láttuk a tűzijátékot, de nem álltunk meg mert igen elfáradtunk az egész napos bulizástól.

Nagyon jól éreztük magunkat és fájó szívvel hagytuk ott a rokonságot.

Természetesen nem engedtek el üres kézzel és felpakolva értünk haza. Tíz órakor nem igazán kellet ringatni, hogy elaludjak.

Végig gondolva az egész napot álomba zuhantam.

Bunkóság tető foka

Reggel 6.30 van és én már az üzletbe vagyok és fázom, pedig augusztus van.

Mint minden reggel kezdem a szokásos szertartásomat. Kávé, cigi.Kéne mosni a törölközőket de nincs mosópor.Ki megyek a sarki koszos közértbe és megveszek mindent ami kell.Látom hogy a kollégám nem teljesen tiszta de ez már lassan mindennapossá válik. 7.30megérkezik a kolléga nőm és mindenki elkezd dolgozni. Azt vesszük észre hogy kedvenc kollégánk már nem szomjas mert túl sokat beszél ilyenkor és mástémája nincs csak a szex és annak minden válfaja viccekformájában.Éppen dolgozik egy vendégen akit hamarosan be is fejez és a vendég kérdezi, hogy mit hozzon a közértből neki. Mire a kolléga nőm mondja hogy semmit.Erre a kolléga vér szemet kap és rá szól a leányra. Persze nem úgy ahogy egy úri emberhez méltó. Ebből olyan szó párbaj alakult ki hogy a kolléga nőm szülei is említésre kerültek mind ezt a vendégek füle hallatára. Felhúzott szemöldökkel hallgattam végig ezt a szó csatát és rá kellett jönnöm hogy vannak még BUNKÓ emberek akikkel együtt kell dolgozni. Ebben csak az a szomorú, hogy a vendég szólt rá a kollégára , hogy fejezze be a veszekedést mert nem kíváncsi senki sem erre.

Csönd is lett mert mindenki dolgozott tovább de a kolléga minden egyes mozdulatánál tett egy megjegyzést.Volt cigány csürhétől kezdve minden de még fenyegetőzés is.

Kérdezem én mind annyian egyforma dolgozok vagyunk akkor egyesek mit képzelnek magukról, hogy ilyen hangon és modortalanul ki oszt női dolgozó társát. Nem ő az üzlet tulajdonos és nem is ő körülötte forog a világ.

Mindenkibe van hiba de ezt meglehet beszélni normális körülmények között is.

Itt az a baj hogy mi női dolgozók hallgatjuk nap mint nap az ocsmányabbnál ocsmányabb vicceket, és nézzük végig ahogy részegen dolgozik köztünk.