2009. augusztus 22., szombat

Családi buli.......

Augusztus 20.-a van hajnali öt óra. Kissé fáradtan és álmosan, de tele izgalommal indulunk vidékre rokon látogatásra. Apám is izgatottan ül be az autóba mert rég nem látta a Bátyát.
Előttünk volt 230km amit én nagyon szeretek mert gyönyörű tájon megyünk keresztül.
A város (Bp) szinte teljesen lezárva és így az új Megyeri hídon megyünk át, hogy elkerüljük a bolyongást a városba. Fantasztikus időt futottunk 35 perc alatt ki értünk az M7-re. Aludt egész Budapest. Itt ott lézenget néhány részeg aki talán nem talált haza ittas mámorában. A buszokon is néhány utas szunyokált.
Két szeri megállás után végre le értünk a rokonokhoz akik teljesen megvoltak lepődve hogy milyen korán oda értünk.
A szokásos üdvözlések után ki mentünk a boros pincéhez bog rácsozni és vártuk a család többi részét.
Persze addig folyt a pálinka a bor és jó ízű beszélgetés. Szemeim ki folytak mire megpucoltam 1kg hagymát és fel aprítottam. Az én apukám kezdet igen erősen kapatos lenni de nagyon jól érezte magát. Én is jókat beszélgettem rég nem látott unoka testvéreimmel és sogornőmmel. Persze kedvenc unoka húgaim mind a nyakamba lógtak és le nem szálltak rólam egy percre sem.
Észre se vettük és a fél hegy ott ült mi nálunk és jókat nevetgélve beszélgetünk. Elő jöttek a régi ismerősök, a régi történetek, katona idők.
Fantasztikus volt hallgatni az öregeket és jókat mulatni az ő történeteiken.
Kész lett a Bogácsba főtt marha pörkölt és kezdődhetett a terülj terülj asztalkám című fejezet.
Mindenki hozott a maga pincéjéből bor kostólot és pálinkát. Innen kezdődött a ereszd el a hajam müsorszám.
A nagy beszélgetésbe úgy elrepült az idő , hogy azt vettük észre hogy este fél hét van. El kell indulnunk mert biztos be dugul az M7.
Szerencsénk volt mert nem volt vészes az út haza felé mert mindenki aki az úton volt valószínű, hogy a tűzijátékra igyekezett és fennakadás nélkül tudtunk haladni. Pontban 9-re értünk Pestre és félig láttuk a tűzijátékot, de nem álltunk meg mert igen elfáradtunk az egész napos bulizástól.
Nagyon jól éreztük magunkat és fájó szívvel hagytuk ott a rokonságot.
Természetesen nem engedtek el üres kézzel és felpakolva értünk haza. Tíz órakor nem igazán kellet ringatni, hogy elaludjak.
Végig gondolva az egész napot álomba zuhantam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése