??????

Kényszer pihenőmet töltve rengeteg elesett emberrel találkoztam. Sajnos az élet nem kímél se fiatalt, se idős embereket. Megismertem egy fiatal 22 éves fiút akit az élet teljesen tönkre tett. Szerencsétlennek közel egy év alatt meghaltak a szülei. Önkormányzati lakásba laktak és mint köztudott ezek nem örökölhetők. Így az önkormányzat ki lakoltatta a fiút és így hajléktalanná vált. Nem volt elég baja és fájdalma egyik napról a másikra nem maradt neki se családja, se otthona.Teljesen összeomlott. Ki nem omlott volna össze ilyen trauma után. Olyan volt mint egy szárnyát tört kis madár. Teljesen magába fordult és magányosan üldögélt. A szívem megszakadt érte . Óvatosan szóba elegyedtem vele. Nagyon nehezen nyílt meg de azért láttam jól esik neki hogy valaki szól hozzá. Láttam rajta hogy nagyon bizalmatlan mindenkivel. Mint kiderült sok mindent eladott azért hogy enni tudjon. Persze bánatában mindent csinált ami felejteti a szomorúságát és a fájdalmát. Nem volt rokona sem akihez oda tudott volna költözni és így maradt az utca, és végül a rehabilitációs intézet. Szörnyű!!!

Nehéz szív

Ma azokra az emberekre gondoltam, és emlékeztem meg akik a legközelebb álltak hozzám és már nem lehetnek velem. Az egyik az édesanyám aki nagyon korán itt hagyott engem, mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Én szinte gyerek fejjel vesztettem el és a mai napig sem tudom felfogni hogy ő már nincs velem. Azt mondják hogy minden seb begyógyul de minden évben ez a seb felszakad és nagyon nehéz el hinni hogy már nincs akinek azt mondhatnám: ANYUKÁM.

A másik ember aki sok mindent megtett értem hogy én boldog legyek. Szegény sokat harcolt a gyógyithatatlan kórral és én is végig küzdöttem vele a harcot.

Sajnos eredménytelenül és elvesztettem őt is. Ő nem az ő betegségével volt elfoglalva, hanem az foglalkoztatta hogy velem mi lesz ha ő már nem lesz.

Őt is elragadta a halál, én itt maradtam nélkülük. Igaz az élet megy tovább és élni kell ezekkel a fájdalmas dolgokkal.Tudom hogy mindenkinek van valakije akit elvesztett. így mindenkinek a fájdalmát valamilyen szinten át érzem. Nagyon nehéz szívvel mentem ki hozzájuk a temetőbe. Ilyenkor sokkal fájdalmasabban gondolok rájuk és nagyon hiányoznak.

De tudom hogy vigyáznak rám odaföntről!

Nyugodjanak Békében!

Mindig velem vannak gondolatban!