Nehéz szív

Ma azokra az emberekre gondoltam, és emlékeztem meg akik a legközelebb álltak hozzám és már nem lehetnek velem. Az egyik az édesanyám aki nagyon korán itt hagyott engem, mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Én szinte gyerek fejjel vesztettem el és a mai napig sem tudom felfogni hogy ő már nincs velem. Azt mondják hogy minden seb begyógyul de minden évben ez a seb felszakad és nagyon nehéz el hinni hogy már nincs akinek azt mondhatnám: ANYUKÁM.

A másik ember aki sok mindent megtett értem hogy én boldog legyek. Szegény sokat harcolt a gyógyithatatlan kórral és én is végig küzdöttem vele a harcot.

Sajnos eredménytelenül és elvesztettem őt is. Ő nem az ő betegségével volt elfoglalva, hanem az foglalkoztatta hogy velem mi lesz ha ő már nem lesz.

Őt is elragadta a halál, én itt maradtam nélkülük. Igaz az élet megy tovább és élni kell ezekkel a fájdalmas dolgokkal.Tudom hogy mindenkinek van valakije akit elvesztett. így mindenkinek a fájdalmát valamilyen szinten át érzem. Nagyon nehéz szívvel mentem ki hozzájuk a temetőbe. Ilyenkor sokkal fájdalmasabban gondolok rájuk és nagyon hiányoznak.

De tudom hogy vigyáznak rám odaföntről!

Nyugodjanak Békében!

Mindig velem vannak gondolatban!