Vártam a vendégeimet és az ünnepeltett akik késtek mert az időjárás megint ellenünk szólt. Délután elkezdett szakadni a hó és az autóval közlekedő barátok csak lépésbe tudtak haladni. A hegyre fel sem tudtak jönni kocsival mert nagyon csúszott, így gyalogosan kezdték megmászni a hegy felét. Mire felértek hóemberként léptek be a lakásba ami a lufitól a szerpentinig fel volt diszitve. Mire a hólé leolvadt róluk megérkezett az apukám is (ünnepelt) nem sejtve semmit, nagy meglepetés volt számára hogy ennyien őt akarják ünnepelni. Sírás, nevetés minden volt. Elkezdődött az eszem-iszom, dinom-dánom és mindenki nagyon jól érezte magát. Márciusba kontra!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése