2010. szeptember 23., csütörtök

Vannak még csodák!

Szép nyári nap reggele az emberek még álmos szemmel néznek ki a fejükből de már mindenki félig a munka helyén van. Köztük én is. Egyszer csak azt veszem észre rég nem látott ismerős toppant mellém és szívélyes üdvözlés után együtt felszállunk a buszra. Álmos beszélgetés közben észre veszünk egy érdekes érzést magunkban de egyikünk se mond semmit. Meg érkezünk úti célunk végére és búcsúzunk hogy majd email-be írunk egymásnak. Nem is nagyon foglalkoztam az üggyel mert volt elég gondom hogy eszembe jusson az email nézegetése. Néhány nap elteltével megnéztem a "fiókomat" és kettő levél várt az elolvasásra.Nem volt valami érdekes csupán szimpla érdeklődés. Választ nem írtam egyből mert igazából nem is tudtam hogy mit írjak. Alig telt el egy nap telefonom csörög és az ismerős hangja beleszól.

-Haragszol hogy nem írtál....
- Nem de hogy ,csak nem voltam a gépen.... majd ma megnézem.
-Oké, várom a válaszod!

Így este válaszoltam a levélre. Csak azt vettem észre hogy egyre sűrűbb a levél váltás. Kérdeztem is magamtól hogy mi is történik most? Míg nem megbeszéltünk egy találkozót hogy meg mutassa az elkészült új házát.
Meg néztem és ennyi.
Másnap látom hogy ismét egy levél várakozik és én olvasása közben úgy éreztem hogy itt több van mint barátság izzott a levél tartalma és a válasz is érdekesre sikerült. A minden napos telefon és sms váltás még szebbé tette a napjaimat. Ki alakult a vágy egymás iránt és az érzelmek vulkán kitörésként szabadultak a felszínre. Nem akartam elhinni hogy ez még megfog velem történni hogy újra Nőnek érezhetem magam és a dicséretek és bókok tömkelegét szívhatom magamba. Arról nem is beszélve hogy ezek a bókok egy nálam alig tíz évvel fiatalabb embertől kapom. El indult a lepke invázió a gyomromba és a hangja hallatán a boldogságtól a remegés a lábamba. Édes kínok voltak ezek és epekedtünk az első csókig. Be teljesült és a föld felszíne felett lebegve mentem haza. Kellemes gyötrődés a hiányától, és várni az újabb találkozásig.
A találkozások most már természetessé váltak, és azt hiszem hogy elmondhatom hogy újra BOLDOG vagyok mert vele lehetek.
 



1 megjegyzés: